Gyerekként igen sokat használtam. Jártam vele erdőben, utána sosem tudtam rendesen lemosni a rászáradt sarat. Elestem vele az udvarban, akkor estem murvára. Kellemetlen volt.
Később - kamaszlány koromban - naponta átbicajoztam vele a szomszéd faluba, hogy meglegyen a napi mozgás. Tavasszal elővettem, télen elraktam.
Teltek az évek, elértem a felnőttkort, ekkor dolgozni jártam vele a Művészetek Völgyébe, le Petendre, a 9 kanyar felé. Visszafelé sosem tudtam feltekerni, tolnom kellett az erdőig.
Egy évre elkísért a főiskolára, Kaposvárra is, együtt jártunk Toponárra, a campusra.
Aztán elérkeztem életem nagy fordulópontjához, elköltöztem a Nagy Szerelmemhez, Tokodra, és igen hamar jött utánam.
A terhesség alatt értelemszerűen nem használ(hat)tam, sokat sajnálkoztam mellette a garázsban.
Végül gondoltam egyet, ráférne egy kis ráncfelvarrás.
Szétszedettem, lefesttettem, a szükséges alkatrészeket lecseréltük, végül a sárvédőt és a csengőt én magam festettem le.
20 éves lett.
Ilyen lett.
Idén aztán esedékessé vált a gyerekülés felszerelése, ezzel egy új fejezet nyílik kettőnk közös életében.
Köszönöm, hogy elkísérsz, Lányos Álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése